Családanyu

Bajnoki díjaim {az Élem az álmom blog ötlete kapcsán}

medal-390549_640

Az Élem az álmom blogban olvastam a “Könnyed számvetés, avagy bajnoki díjaim…” címú írást, amit nagyszerű -olvassátok el! Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy hányszor oldjuk meg a lehetetlent is anyaként (is) és erről persze nincs semmi nagy megemlékezés, díjkiosztó meg semmi, amivel ünnepelhetnénk az aprónak tűnő, de nagyszerű tetteket. Nem kell persze hatalmas ovációra számítani, de egy-egy nehezebb helyzet kapcsán igazán gondolhatunk arra is, milyen díjat kapnánk, de ilyesmiket is díjaznának bajnokságokon (persze az anyaság nem verseny). 

the-mother-1505055_640

Minap időben keltünk, de elcsúsztunk a készülődéssel valahogy… Mire észbe kaptam a középső épp pizsamában jött ki a mosdóból, hátra volt neki a reggelizés, öltözködés, fogmosás is, a kicsi épp kiakadt a pólójára, mert nem úgy ment fel rá, ahogy ő szerette volna, a nagy pedig… hát odáig már el sem jutottam, hogy rá is ránézzek, annyira letaglózott az említett kép tesóiról, mivel már csak 5 perc volt indulásig! Egyedül viszem őket, ha késünk, mindenki késik! Oviból ez még hagyján -a reggelivel is megvárják-, de az iskolában már nem annyira elnézőek. Ezzel együtt sikerült megnyugtatni a kicsit, felkerült a póló (majd a pulcsi, kabát is), elkészíteni a középsőt és magamat is ráncba szednem. El se hittem, mikor kilépve a kapun láttam, csak 3 perces késésben vagyunk az eredetileg tervezetthez képest! 8 perc elég volt elkészülni -igaz, kisebb szívrohammal, de ha máskor is ilyen gyorsan menne, akkor tovább alhatnánk. 

runner-579327_640

Az is egy olyan pillanat volt, hogy úgy éreztem, mintha valami nagy és rangos versenyt nyertem volna meg -legyen az fizikai vagy szellemi kihívás (bár érzésre ez a reggel mindkettő volt). Máskor is van ilyen -szerencsére többször sikerül kilátástalanabbnak tűnő helyzeteket megfordítani és győztesen kikerülni belőlük. Sokszor viszont úgy érzem, nincs semmi látszatja annak, amit nap mint nap csinálok: takarítok -pár nap perc és nem látszik, gyereket nevelek -na ez pláne nem feltűnő ha rosszabb napja van és többször kiakad, a tesójának esik, stb, rendet rakok -ami nem kérdés, hogy nem feltűnő és hasonlók.

Az ilyen helyzetekben ugyan nem tudok igazán maradandót alkotni (bár a neveléssel remélem, hosszú távon mégis csak), de legközelebb, ha elszontyolodom, majd eszembe jut, mi lett volna a legutóbbi díj, amit kiérdemeltem és biztosan jobb kedvvel csinálom tovább a dolgomat.

cups-1444419_640

Próbáljátok ki Ti is!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!